* SAM *
~ A szőke hajú lány szemében ijedtség tükröződött, ahogy lélekszakadva rohant. Jobb karján több hosszabb friss vágás húzódott, amik bár erősen véreztek, a lány úgy tett, mintha ott sem lennének. Az utcákat amiket elhagyott, már viszonylag sötétség borította. Csend uralkodott. Mellékutcákon futott. Halvány, pasztelzöld pólója elszakadt, farmerján apró vérpettyek virítottak. Csak szeme és haja látszódott a teljes arca takarásban maradt az álomképben.
Zihálva rohant és bár igyekezett nem hátra pillantgatni üldözőjére, néha akaratlan is megtette. Kezdett fáradni. Emberek közé kellett mennie, ha segítséget akart szerezni.
A lány szemei idegesen pillantgattak ide-oda, aztán hirtelen meglátott egy metró aluljáróba vezető lépcsősort. Harrison street. Minden erejét összeszedve levonszolta magát a helységbe....ám az kihalt volt.
Sehol senki....csak a férfi léptei és a gonosz kacaj háta mögött.
Amint meghallotta az ezüst penge tokból való kicsusszanását, tudta, hogy meg fog halni. ~
Hirtelen kinyitottam szemeimet és zihálva tekintettem végig a temetőn. A fejem pokolian hasogatott, úgy éreztem magam, mint akit nagyon csúnyán helyben hagytak. Hatalmasat nyeltem.
A virágok széthullottak a földön, én pedig térdre kényszerűlve támaszkodtam le a sírkő talapzatára. Képtelen voltam megmozdulni, a látomás letaglózott és kikészített. A szőke hajú lány. Az üldözője.
Ha nem teszek valamit, meg fog halni.
De képes vagyok egyáltalán rá? Az illúziók sosem mutatták a teljes képet és úgy éreztem miattam történik a lánnyal az ami. Hetek óta nem történt ilyesmi... Ha megkockáztatom, hogy odamegyek, talán újabb probléma részesévé válik majd ő is. Miért ő, annyi ember hal meg naponta, miért pont őt láttam?
Továbbra is zavaros elmével, de felkeltem a földről és lerángattam magamról a nyakkendőt, bedobva a táskámba, amit aztán felkaptam vállamra.
- Te sem akartad volna, hogy ilyen életünk legyen. -csóváltam a fejemet keserűen mosolyogva és a "Mary Winchester" feliratot fikszírozva. - Sajnálom Anya. De meg kell mentenem egy lány életét. - tettem hozzá döntést hozva, majd halványan elmosolyodva elsiettem.
Ha minden hasonlóképpen történik mint legutóbb, maximum 20 percem lehetett, hogy megtaláljam őt, bárki is legyen.
Utcanév. A látomasban szerepelt valamilyen utca. A francba, mi volt?!
Végigsiettem a sötétedő mellékutakon, szememmel mindenfelé metró lejárókat keresve. H....Ha....HARRISON! Ez lesz az a hely.
Új város. Új minden. Mire befordultam a tizennegyedik út sarkán és megpillantottam a keresett helyet, már bőven lejárt a 20 perc.
Az aluljáróból, pedig egy nehéz sikoly hangzott fel.
Az ütő is megállt bennem, a vér a fülemben dobogott, a szívem pedig összeszorult.
A táskákat a levezető lépcsőnél ledobva rohantam, abban a reményben, hogy legalább a szemét gyilkost elkapom. A fájdalom, hogy láttam a lányt meghalni és semmit nem tudtam tenni, belülről kínzott.
....és akkor megláttam őket. A szőke hajú csaj felhúzott lábakkal, folyamatosan vérző karját fogta és lehajtott fejjel, arcát eltakarva ült a földön, valószínűleg épp egy pánikrohammal küzdve. Egy férfi guggolt mellette, félig karjaiban tartva őt és halkan suttogott neki valamit. Tőlük nem messze
egy hulla terült el a padlón, szívében tőrrel.
Más mentette meg.
Szólni sem tudtam, a szavak egyszerűen nem formálódtak meg, ahogyan a srác és a csaj tekintete felpillantva az enyémmel találkozott.
Úgy éreztem én magam is sokkos állapotba kerültem.
A padlón heverő hulla mellett lévő lány Bella, a férfi pedig Ryan volt.
- Sam...? -nyögték ki egyszerre, teljesen döbbenten. Bella felkelt a földről és odasétált hozzám. Tőlem alig 15 centire állt meg, nagyot nyelt és olyan gyönyörű kerek szemekkel pillantott fel rám, hogy örökre el tudtam volna veszni benne.
- Sam... -suttogta és végül lehunyt szemekkel átölelt halkan szipogva.
Némi hezitálás után átkaroltam, közben egy jelentőségteljes tekintettel bámultam Ryanre.
- Mit kerestél itt? -szólaltam meg és a kérdés mindkettejüknek szólt. Elengedtem Bellat, aztán a férfi hullájához léptem. Letérdeltem és amíg beszélni kezdtek, a tetemet kezdtem vizsgálni.
- Én... - kezdte a lány halkan felsóhajtva - Eltűntetek. Te és Dean kétfelé, aztán Louis szerint Bree mindent otthagyott, elrohant, elvileg azután, hogy beszélt valami fiúval és... - hadarta az egészet -...És én pedig... Kétségbeestem, Sam. Mit kellett volna tennem? Ülni és várni, hogy talán visszagyere? - tárta szét a karjait.
Pillanatnyi csend állt be.
- ....Én rament akartam venni a kisboltban. - emelte fel egyik kezét Ryan, ezzel megtörve a némaságot.
Rápillantottam, majd vissza a hullára. A kabátja belső zsebében lévő laposüveg tetejét letekertem és a tartalmából kezemre csöppentettem.
Jól gondoltam.
- Szenteltvíz, ezüstkés és egy démonűző szöveg lapul a zsebében. -keltem fel és összeráncolt szemöldökkel vizsgálgattam. - Vagy vadász, vagy egy paranoiás lelkész.
Bellahoz fordultam és az előbbi monológját figyelmen kívül hagyva kezdtem karját fürkészni. Egyik kezemmel finoman végigsimítottam a vágás mellett, mire a lány arca megrándult.
- Semmiség. -fordította el fejét oldalra és hátrébb lépett. - Tudod, hogy úgyis begyógyul egy órán belül. - motyogta a képességére utalva.
Már épp felelni akartam volna, mikor Ryan közénk lépett.
- Neeee ti ismeritek egymást? -bámult először rám, majd a csajra. - Hát meghalok. Mint ő is ott. - vigyorgott a srác es és hulla felé intett fejével.
Bellaval úgy meredtünk a fiúra, mintha teljesen megőrült volna.
- ...Most mi van? -emelte fel védekezően kezeit Ryan, majd tovább vihogott, de megpróbálta elnyomni mosolyát. - GYILKOS humorom van.
Értetlenül felsóhajtottam és Bella arcát fürkesztem.
- Mi történt?
- Meglátott. -felelte röviden. - Átváltottam, mikor azt hittem nem figyel senki. Üldözőbe vett, aztán.. -köszörülte meg torkát. - ...a karom nem úszta meg.
Összeszorult a szívem. Bella megsérült, mert utánam jött.
A hullára pillantottam, majd Ryanre és Bellara. Túl sok minden történt a mai nap.
- ...Keressünk egy motelt éjszakára.
Azzal némán összefűztem ujjaimat a lányéval és a táskákat felkapva indultunk el hárman.
Tartoztam innentől kezdve Ryannek.
* DEAN *
Pislogtam egy nagyot.
Aztán még egyet.
Egy harmadikat is.
Mégsem változott a kép, nem egy perverz álmomban voltam. Ez a való élet volt.
....És Charlie megcsókolta Breet.
Amint beléptem a szobába, a vörös hajú lány elszakadt Breetől és sziszegve fordult felém. A lány csak vigyorogva ült mellette.
- Haver, ha a szobába beindulnak a dolgok, ne gyere be kopogás nélkül...!
Bree rám pillantott majd csípőre tette kezeit.
- Most olyan a tekinteted, mint a negyedikes technika tanárom keze. -horkantott fel. - Ebből is hiányzik valami.
Megköszörültem torkomat, hogy magamhoz térjek és a kezeimmel gesztikulálva kezdtem dadogni.
- Én öhm szóval öh..
- Mintha nem látnál ilyet a szennylapjaidban. -szakított félbe Charlie mosolyogva.
- De ezért nem fizettem... -motyogtam és lassan becsuktam az ajtót magam mögött.
Bree az égnek emelte tekintetét és a fejét ingatva kezdett inkább pakolászni a szobában.
- Szóval hol tartottunk? -kérdezte közben Charlietól, de rögtön folytatta is. - Jaj igen, a vadászatnál. Miket kaptál el?
- Te egyedül vadásztál? -akadtam ki egy pillanat alatt, elterelve figyelmemet az előbb történtekről.
A lány összébb húzódott és kicsit félve fürkeszte arcomat.
- .....nem beszélhetnénk inkább megint a csókról...? -nyöszörgött, Bree pedig egy félmosollyal ajándékozta meg.
- Ne is figyelj rá, úgy óv mint Marry Poppins a kölyköket, ha melóról van szó.
Egy lesújtó arckifejezést vetettem Breere, Charlie meg ide-oda pillantgatva szólalt meg lassan.
- Hát... Csak néhány icipici ügyem volt. Kifektettem egy tinivámpírt...meg egy szellemet. -közölte, aztán motyogva folytatta. - Így kimondva kicsit pornóregényes volt.
Bree elnevette magát és a pisztolya tárát ellenőrizve mászkált tovább a szobában.
- Az épp elég. Nekem is ilyenek voltak az első ügyeim. -kezdett nosztalgiázni és a pisztolyt a falnak szegezte elmerengve, arcán egy elszánt mosollyal. - Felmértem a terepet. Realizáltam a helyzetet. És pusztítottam.
-...Azért még remélem tegezhetlek. - morogtam neki, mert a francnak se kellett, hogy Charliet belelkesítse. A csaj egy fintorral felelt csak.
A hacker lány arca hirtelen felragyogott és döbbenten meredt ránk.
- Szent szar! -suttogta. - ...Ti szeretitek egymást.
Hát nem értettem miből következtette ezt ki Charlie, de a szobában egyszerre minden megállt. Bree habozott.
- Ez baromság.
- A legnagyobb baromság. -tettem hozzá.
- Azért ne told túl.
- Miről beszélsz egyáltalán? Ő meg én?
- Annyira nem elképzelhetetlen. - vágta rá szúrós szemekkel a csaj, és dühösen még aranyosabb volt csak.
Várj, mi?
Ekkor csipogott közbe Charlie laptopja, aki azonnal odaugrott és pötyögni kezdett rajta.
- Ó. Szent. Mikroprocesszor. - tagolta meglepetten, így mindketten felé fordultunk.
- Mi van?
- Sam és Ryan telefonja egy helyen van. Megálltak. -nagy szemekkel fordult felém és amit aztán mondott, beszűkítette a világot számomra.
- ..Lawrenceben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése