* SAM *
A motel előtt ültem a lépcsőn és némán bámultam a csillagokat. Az éjszaka számomra egész életemben a rosszat jelentette, az időszakot, mikor minden szörny előbújik, hogy vadászni induljon.
A mai este persze más volt.
Könnyebb. Nyugodtabb.
És mégis nehezen vettem a levegőt.
Nem tudtam pontosan hány nap telt el azóta, hogy Deannel ketté váltunk. Egy nap? Vagy öt? Elvesztettem az időérzékemet.
Az új felállás más volt, éreztem, hogy nincsenek rendben a dolgok, de erősnek kellett tűnnöm Bellaék előtt.
..Dean is ezt tenné. Szinte láttam magam előtt arcát, ahogy rám mosolyog.
- Minden rendben Sam? - ült le mellém hirtelen Bella egy takaróval vállán. Térdeit felhúzta és így a szokásosnál is törékenyebbnek látszott. Apró kezei közt egy poharat tartott, amiből forró csokit iszogatott.
Felé fordultam és magamra erőltettem egy mosolyt.
- Persze.
- Nekem nem úgy tűnik. -rázta meg fejét, majd nagy szemekkel kezdte arcomat fürkészni.
- Érezted már úgy magad...-kezdtem aztán tekintetemet ismét a csillagos égboltra emelve. - ...hogy bármit teszel az rossz? Hozol egy döntést, hogy megóvj valakit, de ugyanakkor veszélybe sodorsz két másikat. Elfutsz a világ elől, hogy ne bánthasd többé az embereket... és újra megsérül valaki. -csóváltam végül meg fejemet.
- Sam, ami velem történt...-kezdte halkan a lány, de közbevágtam.
- Ne mondd, hogy nem az én hibám. -mondtam gyorsan és ezúttal a szemébe néztem.
- De nem az! -csattant fel Bella és megrázta a fejét hitetlenkedő arckifejezéssel. - Nem védhetsz meg mindig mindenkit, ez túl nagy súly volna. -igyekezett hangját lejjebb venni és csak ezután folytatta. - Mindenki a maga életéért felelős és néha meg kell hozni pár rossz döntést, hogy valami jó is történjen.
Keserűen felnevettem.
- Ez nálam nem így működik.
- Ugyan Sam, mi a legrosszabb ami történhet? Egy apokalipszis?
Megköszörültem torkomat és kínosan bámultam előre.
- Ami azt illeti...
- Ne. - nevette el magát a lány és megdörzsölte az arcát mosolyogva. -...A világ őrültebb, mint hittem.
- Vérmacska vagy. - emlékeztettem összeráncolt homlokkal, de halványan vissza mosolyogva.
- Ott a pont. -húzta el száját. - Én szörny vagyok, te kirobbantottál már egy apokalipszist, Ryan meg egy hullát ás el épp a motel mögött.
- Hát valahol el kell ásnia. - nevettem el magamat aztán fáradtan. A Bellara támadó vadász tetemét még sem hagyhattuk ott.
Bella vállamra hajtotta fejét és ő is a csillagokat kezdte nézni, mintha megoldást várt volna az összes problémánkra. Már ketten kerestük a kiutat a világból.
Kis szünet után szólaltam csak meg, visszatérve az eredeti témára.
- És neked mégis miért volt jó, hogy majdnem megölt egy vadász, amiért utánam jöttél?
Bella kicsit kihúzta magát, így ülve majdnem egy vonalba került arcunk. Óvatosan beharapta ajkát, nekem pedig hevesebben dobogott a szívem.
- Mert most itt ülhetek veled. -felelte halkan, aztán bal kezét finoman végig futtatta állam vonalán. - ....és nekem ezért megérte.
Nem tudtam pontosan, hogy melyik pillanat volt az. Talán mikor a parkban sétáltunk? Vagy a búcsúzkodás Beacon Fallsban? Esetleg ez?
Fogalmam sem volt...csak abban voltam biztos, hogy valahol két vadászat közt beleszerettem a lányba.
~
Másnap délután Ryan vigyorogva közölte, hogy tudja hol tanyázik egy csapat vámpír, akiket levadászhatnánk.
A srác igazából jónak bizonyult a melós történetei alapján és Bella is úgy tűnt megbízik benne. Összeszedett csapat voltunk; két vadász és egy vérmacska.
A vámpírfészek központja egy viszonylag romosabb háznak tűnt: a pasztell festék már lepattogzott néhol, az ablakok többsége törött, a kert pedig gazokkal teli volt.
A kerítésen elkent, alvadt vércseppek virítottak.
Tipikus szörnycsapda.
Egy utcányira álltunk meg a háztól a lopott kocsinknak dőlve. A megfigyelés lépését sosem szabadott kihagyni.
Amíg Bella halott ember vérével töltötte meg az üvegből az injekciós tűket, Ryan félre vont.
- Körbetelefonáltam néhány vadász haverom közt, miattad. Sajnálom haver. -túrt bele a hajába, én pedig megdermedtem. Mennyit sejthetett.?
- Csak azt akarom, hogy tudd...a te oldaladon állok. -mondta lassan a srác és egy kicsiny üveget vett elő, melyben valami sűrű, vörös színű folyadék lötyögött. - Ha bármikor gyengének éreznéd magad, csak húzd meg.
- Mi ez? -vettem át az üvegcsét kérdő tekintettel.
- Démonvér.
...A szavak visszhangoztak a fejemben, úgy éreztem, mintha ez a szó átkapcsolt volna bennem valamit.
Démonvér. A folyadék amitől erősebb leszek, de megvan az esélye, hogy totálisan begolyózok.
Ryan megveregette vállamat és egy együttérző mosollyal lépett inkább oda Bellahoz és nevetgélve beszélni kezdtek. Jó kedvűnek tűntek, habár Ryan feszültebben viselkedett az átlagosnál. Mintha a szemei is sötétebben 'fénylettek', de ezt talán csak képzeltem.
A kis fiolát szorosan markomba zártam és nyeltem egy nagyot. Nem fogom soha felhasználni, nem szabad...
A zsebembe süllyesztettem azt és előszedtem a sporttáskámból a machetét. A penge megcsillant a kora délutáni napsütésben. Valahogyan rossz érzés fogott el.
Ekkor hallottam meg azt a hangot a hátam mögött, amire abban a pillanatban a legkevésbé számítottam.
-....Tedd le a fegyvert Sammy!
*DEAN*
Órákon át vezettem a borzalmas minőségű aszfalton, nem törődve a sebességkorlátozással. Charlie a hátsó ülésen ücsörögve pötyögött a gépén; próbált úgy tenni, mintha elképesztően fontos lenne minden egyes pillanatban ellenőriznie az öcsém telefonjának hollétét és nem minket figyelne Breevel. Már délután felé járt az idő, mire leparkoltam a '67-es Kicsikémet egy eldugott utcában.
- Charlie! -fordultam hátra hozzá.
- Hm? -kapta fel a fejét hangomra.
- A legbiztonságosabb hely most a kocsi. Vagyis...jobb lenne ha itt maradnál. -közöltem lassan, a lány pedig összeráncolt homlokkal bámult rám, mintha most közöltem volna, hogy az álmom a Diótörőben balettozni.
- Nem fogok bujkálni! Főleg nem egy kocsiban. - a csaj elvigyorodott és teljesen fellelkesülve folytatta. - Gonosz vámpír, kibogozatlan családi szálak, egy kaland? Vágjunk bele! - mosolygott és kipattant az Impalaból, becsapva maga után az ajtót.
- Ch-Cha-Charlie! - szóltam utána döbbenten dadogva, mire Bree felnevetett mellettem.
- Még létezik lány, aki miatt Dean Winchester nem jut szóhoz. Imádom. - vigyorgott diadalittasan a vadász csaj. Végig mértem Breet tetőtől talpig, hogy mindenképpen feltűnjön neki, aztán biccentettem.
- És nincs egyedül. -azzal a lendülettel pedig kiszálltam az autóból, ott hagyva a lányt döbbenten maga elé meredve.
Ilyenkor azért kicsit büszke vagyok magamra.
Előkaptam a hosszú késemet, majd a levegőben megpörgettem egyszer. Bree kipattant a kocsiból és idegesen méregetett.
- Nem ölheted meg Ryant. Nem teheted ezt meg velem. -lépett közel hozzám és nagyot nyelt. Igyekezett dühös lenni, de egyszerűen csak...félt.
- Dracula Backstreet boys változata épp az én öcsémre vadászik, mert Charliet nem sikerült átváltoztatnia véglegesen. -közel hajoltam a lányhoz és megfeszítettem állkapcsomat. - A srácnak igencsak kijár már egy csók a késemtől.
Állta a tekintetemet. Bree meg sem moccant, csak mint egy szobor nézett rám.
- ....Ő pedig az én öcsém. Nem hagyhatom, hogy megöld. - elfordult és kiszedett egy töltényt zsebéből. Kettőnk közé emelte.
- Halott ember vérével lett átitatva. -tartott egy kis hatásszünetet. - Engedd, hogy ő az én gondom legyen. Kérlek. -hunyta le szemeit.
- ....De ha azt látom, hogy nem tudod kézben tartani a dolgot, megölöm. Érted? -vágtam rá végül és hátat fordítva neki, elindultam a megfelelő utca felé. A két lány némán követett.
Ekkor láttam meg Sammyt egy ismeretlen autónál ácsorogva. Jobb kezében kedvenc machetéjét, bal kezével pedig egy lány kezét szorongatta.
Bella.
Minden idegszálammal előre koncentráltam. Rühelltem a csajt és azt még jobban, hogy ők ketten Ryannel beszélgettek.
-... Tedd le a fegyvert Sammy! -szólaltam meg higgadtan, mire az öcsém megpördült. Elakadt lélegzettel figyelte az arcomat.
- Dean...! -nyögte ki döbbenten, mire a másik kettő is rám pillantott. Bella közönyösen, Ryan pedig egy széles vigyorral arcán karba tett kezekkel mért végig. Sam ha lehet, még jobban meglepődött, mikor a vörös hajú hacker lányka előbújt mögülem.
- Charlie! -motyogta.
- Sam! -biccentett az boldogan.
- Ryan! -szólt közbe Bree öccse borzasztóan megörülve saját magának.
- Halott ember vérével lett átitatva. -tartott egy kis hatásszünetet. - Engedd, hogy ő az én gondom legyen. Kérlek. -hunyta le szemeit.
- ....De ha azt látom, hogy nem tudod kézben tartani a dolgot, megölöm. Érted? -vágtam rá végül és hátat fordítva neki, elindultam a megfelelő utca felé. A két lány némán követett.
Ekkor láttam meg Sammyt egy ismeretlen autónál ácsorogva. Jobb kezében kedvenc machetéjét, bal kezével pedig egy lány kezét szorongatta.
Bella.
Minden idegszálammal előre koncentráltam. Rühelltem a csajt és azt még jobban, hogy ők ketten Ryannel beszélgettek.
-... Tedd le a fegyvert Sammy! -szólaltam meg higgadtan, mire az öcsém megpördült. Elakadt lélegzettel figyelte az arcomat.
- Dean...! -nyögte ki döbbenten, mire a másik kettő is rám pillantott. Bella közönyösen, Ryan pedig egy széles vigyorral arcán karba tett kezekkel mért végig. Sam ha lehet, még jobban meglepődött, mikor a vörös hajú hacker lányka előbújt mögülem.
- Charlie! -motyogta.
- Sam! -biccentett az boldogan.
- Ryan! -szólt közbe Bree öccse borzasztóan megörülve saját magának.
Megfeszített állkapoccsal fürkésztem a vámpírt.
- Egyre jobb és jobb lesz a baráti társaságod Sam. Először egy szörnyeteg csaj, most meg egy rohadt vámpír. Nem akarsz beújítani háziállatnak egy pokolkutyát is? -mondtam kemény hangon, le sem véve tekintetemet a testvéremről.
- Ryan vadász. -nyomta meg a szavakat válaszként, utána pedig kicsit összeszedve magát kiegyenesedett teljes egészében. - Mit kerestek itt?
- Megmentjük az életedet. Halál izgalmas, nem? - felelte helyettem Charlie teljesen besózva. Egy lesújtó pillantással feleltem neki.
- Mégis mitől? -kérdezett vissza Sam értetlenül és egyre idegesebben. Gondolom nem repesett, hogy magára hagytam és aztán minden bejelentés nélkül beállítottam.
Megelégeltem az üres fecsegést.
- Gyerünk Alkonyat, mesélj neki! - intettem feszülten Ryannek.
A srác felnevetett.
- Nem tudom, hogy ki vagy, vagy hogy miről beszélsz. - mosolygott és Samhez fordult. - Ne hallgass rá. Egy csapat vagyunk, rémlik? Megmentettem a csajod életét! -mutatott Bellara jelentőségteljesen.
- Átváltoztatta Sam. -szóltam közbe, a kisöcsém meg ide-oda kapkodta a fejét zavartan. - Ryan elkapta Charliet és átváltoztatta, de lecsapoltam a srácot és visszafordítottam a dolgot.
- Ez csak egy bosszú hadjárat. Sosem tartott titeket csapattársaknak. -tódította Bree. - Fogadok a mentőakció is színjáték volt. -ingatta a lány a fejét egy csalódott mosollyal ajkán. Ryan arcáról lesírt, hogy így történt.
- Te kinek az oldalán állsz Briana?! -csattant fel a szóban forgó fiú és kissé megfeszítette vonásait. Meglengettem a levegőben a kezemben tartott pengét.
- Érd el, hogy kussoljon az öcséd, vagy én fogom. - morogtam fenyegetően Breenek.
Sam ekkor felkiáltott.
- ELÉG! -emelte fel kezeit és megdörzsölte homlokát, miután ledobta a földre a pengét. Zihálni kezdett és nagyot nyelve fordult Ryanhez.
- ...Mi ez az egész. -motyogta.
Minden tekintet a vámpírra szegeződött.
A levegőben szinte tapintható volt a feszültség.
..És Ryanből kibukott a nevetés, miközben szemei percről percre vörösebbek lettek.
- Az öcséd? -fordult Breehez és teljes szívéből kacagott. Mindannyian ledöbbentünk, csak Briana állta a tekintetét.
- Ezt a mesét adtad be a pasidnak? Zseniális Bree, egyszerűen fantasztikus ötlet volt, mondhatom. -törölgette a nevetéstől kicsordult könnyeit, majd szinte teljesen vörös szemekkel vigyorgott tovább.
- Akkor bulizzunk skacok. -mormolta, és vámpírfogsora leereszkedett ínyéből. Erősebben szorítottam a pengém markolatát, mégis egy földmegnyílós érzésem volt. Megbénultak egyszerűen a végtagjaim, nem tudtam mozdulni. Sammy is szinte sokkos állapotban állt ott, és már én sem értettem mi történik.
Ryan természetfeletti erejét felhasználva odasuhant Breehez, és a másodperc töredéke alatt elérte az ajkait is.
Megcsókolta.
- Kvittek vagyunk. -morogta a lánynak, azzal Charlie mögé suhant, elkapta nyakát és rám vigyorgott.
- Kösz a vacsit Deany-Weenie.
.....Azzal a vámpír elsuhant a lánnyal; ott hagyva minket halálra váltan, kérdésekkel tele, hazugságok köré fonódva és fejünkben Charlie sikoltásának visszhangjával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése