*SAM*
Másnap reggel egy kávéval kezemben szálltam ki az Impalaból a motel előtt. Kettős érzésekkel küzdöttem: jókedvű voltam a Bellaval eltöltött randi miatt, de másfelől egy nyomasztó hangulat lett úrrá rajtam az ügy hatására, amit találtam a neten. Durva gyilkosság és a mi asztalunknak tűnt.
Ideje visszatérni a melóba, amíg a Ryan utáni kutatás nem halad.
Belöktem az ajtót és elkiáltottam magamat.
- Reggelt'! Mássz ki a sörös üvegek közül és... -kezdtem, de hirtelen megtorpantam.
A bátyám az asztalnál ült egy pisztolycsövet tisztogatva és teljesen józannak tűnt. A szobában tisztítószag terjengett, és az egész helyzet hirtelen olyan kaotikusnak látszott.
- Csá Sammy. -köszönt és a karórájára nézett. - Hát nem túloztál mikor azt mondtad későn jössz.
- Mi ez a szag? -kérdeztem vissza elfojtva nevetésemet, közben pedig becsuktam az ajtót magam mögött.
Nyilván egy lány járt itt az éjjel, különben Dean a nappaliban horkolna.
- Tavaszi nagytakarítás. -nézett rám egy műmosollyal arcán, aztán a kanapé felé biccentett. - Történt egy kis baleset, de néhány takarító hölgy eltűntette.
Értetlenül meredtem rá, aztán ahogy megértettem, elszörnyedővé vált tekintetem.
- Csak nem valami csaj és te....? -kezdtem és kirázott a hideg a gondolatra. Többet nem ülhetek arra a kanapéra, ha a "baleset" szó alatt ugyanarra gondolunk.
Dean már épp szólásra nyitotta a száját, mikor kinyílt a szobájának ajtaja és a kilépő lány beléfojtotta a szót.
- Hát nem is "valami csaj". -dőlt neki az ajtófélfának összefont karokkal...Bree.
Tuti volt valami a kávéban és csak halucinálok.
Döbbenten kapkodtam a tekintetemet köztük, nem akartam elhinni, hogy ennyire jól bevált az sms küldős trükköm. Szóba álltak és Briana itt is aludt.
- Ne aggódj Samuel, a kanapé tiszta. Csak lehánytam egy kicsit tegnap este. -vont vállat Bree és a konyha felé sétálva felkapott egy bögrét, hogy főzzön egy erős kávét.
Megkönnyebbülten biccentettem és leültem a kanapéra lassan kifújva a levegőt.
- Mi történt köztetek? -fürkésztem Dean nyugodt arcát, amint Bree hallótávolságon kívülre került.
- Nem tudom. Asszem összejöttünk. -felelte továbbra is a fegyvert tisztogatva, mintha semmiség lenne.
- Mi van? -kérdeztem vissza hitetlenkedve. Egyik ámulatból a másikba estem. - Dean Winchester tovább lát egy éjszakánál?
A bátyám egy lesújtó pillantást vetett rám, de én csak halkan nevettem.
Képtelenségnek tűnt, hogy ezek együtt vannak és nem ölik egymást.
- Ügyet keress Sammy, ne a humorérzéked. -mormogta vissza, mire előszedtem a laptopomat vigyorogva és megkerestem a melót, amin reggel Bellatól jövet agyaltam.
- Ami azt illeti, már találtam. -pötyögtem a gépen, Dean meg odasétált mögém és megtámaszkodott a kanapé háttámláján. - Wichita, Kansas. A 19 éves Sophie Bennettet holtan találták ma reggel az egyetemi könyvtár mellett. A torkát elvágták, három helyen megkéselték, testét összeverték....-soroltam a fejemet ingatva.
- És? -kérdezett közbe gondterhelt arccal a bátyám, nem értve ez miért a mi terepünk.
- Az oldal szerint a lány teste mellett vérrel festve valamiféle szimbólumot találtak, de a képet nem közölték le. -pillantottam fel rá. - Talán valami istenségé, vagy okkult társaságé lehet, de szerintem egy próbát megér.
A bátyám bólintott.
- Halvány, de most ez is megteszi. -lökte el magát és pakolgatni kezdett egy táskába.
- Hová? -lépett be a szobába Bree, kezében egy piros bögrével.
- Meló. Néhány nap és jövünk. -közölte röviden Dean, a csaj pedig biccentett.
- Nekem is van egy. Asszem boszorkány, de majd bevágom a kemencébe, mint Jancsi és Juliska. -vont vállat és felkapta telefonját az asztalról, indulni készült. A bögrét lepasszolta és az ajtó felé fordult.
- Bree! -szólt utána a bátyám kiegyenesedve, ő pedig megfordult.
- Hm?
- Ne ölesd meg magad.
- Te se Winchester. - mosolyodott el halványan és egy pár másodperces habozás után közelebb lépett és röviden megcsókolta. Dean vonásai ellágyultak az érintésére. Bree hátrébb lépett végül, de ő is sokkal nyugodtabbnak nézett ki.
- Samuel. -biccentett nekem is a csaj, és kivonult a motelből.
~
- Stark és Banner ügynökök, FBI. - közölte Dean magabiztos hangon a velünk szemben álló rendőrfőnöknek. Egy pillanatra felmutattuk a hamis igazolványainkat, majd a fekete öltöny belső zsebébe csúsztattam és próbáltam megtartani a komoly arcomat.
A fickó összevonta szemöldökét és felszegte fejét gyanakvó tekintettel.
- Ezek nem ostoba Marvel szuperhős nevek...? -dörmögte.
- Uuh úgy tűnik valaki DC-s. -húzta el száját a bátyám, miközben megveregette a férfi vállát és belépett mellette a gyilkosság helyszínére.
A nevetést visszatartva követtem és lassan járattam végig tekintetemet a helyszínen.
Mindent sötét, alvadt vér borított két méteres körzetben.
A könyvtár egy vérfürdővé vált, a szőnyegen pedig ott volt az a bizonyos jel.
Lassan leguggoltam a szimbólum mellé és hunyorogva vizsgálgatni kezdtem. Tudtam, hogy már láttam valahol.
Dean lehajolt mellém és kérdő tekintettel bámult rám.
- Mit gondolsz? -biccentett előre felé.
A vérből kirajzolódó formát fixíroztam. Egy fordított Z betű, tőle nem messze pedig egy kör, benne kereszttel.
- Valahol már láttam ezt a jelképet. -mormogtam miközben készítettem róla egy képet.
Dean biccentett.
- Az EMF mérő totál kiakadt. -szólalt meg és a fejét csóválta. - Déva?
- Nem, az más jelet hagy. -ellenkeztem, aztán mindketten kiegyenesedtünk. - A lányról mit tudtál meg?
- Sophie az átlagosabbnál is átlagosabb volt, jó tanuló, pompomlány és a népszerűségi skála legteteje, amit mondjuk nem is csodálok. -nézegette hümmögve a fotóját a szőke lánynak.
- Dean! -szóltam rá sziszegve. - A lány halott, te meg épp a szemeiddel vetkőzteted le. -morogtam. - Egyébként is, barátnőd van.
- Lassan a testtel Sammy! -emelte fel maga elé védekezően kezeit és elvigyorodott. - Attól még, hogy már rendeltél, nézegetheted az étlapot.
A szemeimet forgattam, míg a nyomozó rosszallóan bámult minket.
- Van tippjük Ügynökök? -méregetett bennünket, Dean pedig zsigerből válaszolt a szimbólum felé biccentve.
- Zorró gonosz ikertestvére.
- Úgy érti dolgozunk az ügyön, köszönjük a segítséget. -vágtam oldalba Deant és sietősen távoztunk.
Kicsivel később egy lepukkant wichita-i motelnél álltunk meg. Smsben megírtam Bellanak, hogy minden oké, de nem tudom meddig maradunk még.
Úgy egy fél óra laptopon való kutatás után diadalittasan húztam ki magamat.
- Megtaláltam. -sóhajtottam, Dean pedig érdeklődve nézett fel a lányról szóló papírok közül.
- A jel egy '60as évek beli hírhedt gyilkos, a Zodiákus szimbóluma. -folytattam és gondterhelten olvastam a részleteket. - A férfi kilétével kapcsolatban több lehetőség is felmerült, de sosem kapták el, Arthur Leigh Allen, az első számú gyanúsított, pedig meghalt, mielőtt rábizonyíthatták volna. -mormoltam. - Ahogy Sophiet megölték...-ráztam a fejemet komoran. -...pont ugyanolyan mint a '66 október 30.-i
Cheri Jo Bates esete.
- Szóval mivel van dolgunk? Bosszúálló szellem?
- Több mint 40 év telt el, nem illik bele a képbe. -ellenkeztem, mire a bátyám megtöltötte kősó töltényekkel pisztolyát és kibiztosította.
- Akkor ideje meglátogatni Arthur barátunkat.
~
Már vagy egy órája ástunk a sötét temetőben, mire elértük a koporsót. Zihálva állítottam bele az ásót a földbe, amíg Dean a homlokát törölte meg fáradtan.
- Remélem most jó szarul érzi magát. -morogta és minden erejét összeszedve felnyitotta a koporsót.
Felszisszentem és megdörzsöltem az arcomat.
Francba.
A koporsó üres volt.
Dean hangosan káromkodott egyet, majd idegesen visszalökte a fedelét.
- Fasza. Egy újabb Walking Dead epizód. -horkantott fel.
- De miért akarta bárki is feltámasztani..?
- Nem tudom Öcskös. Talán...-kezdte, de szavait a telefonom csörgése szakította félbe.
Összeráncolt szemöldökkel vettem elő.
- Ismeretlen. -közöltem és kihangosítva vettem fel.
- Sam Winchester. - szóltam bele komoran.
- I-Itt...itt Ma-Madison...Howells...-sírt egy női hang a vonal túloldalán. Értetlenül néztünk össze a bátyámmal.
- A...azt mondja...-szipogott a lány. - ...hogy három órát kapsz, hogy... -újra zokogásban tört ki, de folytatta. - ...hogy ezt a nyávogós ribancot...kimentsd. -sírta a fiatal lány. - Dodge City. I-itt...leszünk. -zokogta és a vonal megszakadt.
Döbbenten és szótlanul meredtem a bátyámra, de ő is épp olyan tanácstalannak tűnt mint én.
- Menj Sammy, vidd a kocsit. Én ezt elintézem. Holnap hatkor a wichita-i motel előtt találkozunk. -biccentett aztán megfeszített állkapoccsal, én pedig lassan magamhoz tértem a döbbenetből. Elindultam, de Dean elkapta a karomat komor arccal.
- Egy karcolást se a Kicsikémen Öcskös.
* BREE *
- Van egy meglepetésem számodra. Vadász. - sziszegte a vörös hajú boszorkány és a "vadász" szót olyan undorral mondta, hogy még én is elfintorodtam. Előkotort egy átokzsákot a zsebéből, mire a szemeimet forgattam.
- Nekem is neked, Bibi Blocksberg. - mormoltam és előrántva a pisztolyomat, nemes egyszerűséggel fejbe lőttem a másodperc töredéke alatt.
A nő holtan borult le a földre, kezéből kiejtette a kis batyut.
Ribi. Minek pazarolja az időmet?
Előszedtem telefonomat, hogy csekkoljam írt -e valamit Dean, de semmi nem volt.
Ha megöleti magát, még jól pofán is verem.
- Egy karcolást se a Kicsikémen Öcskös.
* BREE *
- Van egy meglepetésem számodra. Vadász. - sziszegte a vörös hajú boszorkány és a "vadász" szót olyan undorral mondta, hogy még én is elfintorodtam. Előkotort egy átokzsákot a zsebéből, mire a szemeimet forgattam.
- Nekem is neked, Bibi Blocksberg. - mormoltam és előrántva a pisztolyomat, nemes egyszerűséggel fejbe lőttem a másodperc töredéke alatt.
A nő holtan borult le a földre, kezéből kiejtette a kis batyut.
Ribi. Minek pazarolja az időmet?
Előszedtem telefonomat, hogy csekkoljam írt -e valamit Dean, de semmi nem volt.
Ha megöleti magát, még jól pofán is verem.
Oké hiányzott kicsit, tekintve, hogy tegnap milyen éjszakánk volt, de...a világért se vallottam volna be neki.
Már épp indultam volna Dumbledore ribancos változatától haza felé, amikor is hirtelen egy kéz tapasztotta be számat hátulról és lefogta kezeimet mielőtt bármit is tehettem volna.
- Helló cica. -suttogta fülembe a férfi.
Ryan.
Na basszus. Lehet nem Winchester lesz az egyetlen aki ma feldobja a talpát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése