(2. rész) A vadászat

( Sziasztook! Az előző részt egy híján ötvenen (!!) olvastátok, amit el se hiszek! Szuperek vagytok, köszönöm <3 Gondoltam, ha már ti ilyen jófejek voltatok, akkor én meg cserébe máris szállítom a következő részt. Jó olvasááást ^^)

*DEAN*

A lány karba tett kezekkel állt velem szembe, ugyanolyan volt, mint mikor legutóbb láttam. Fekete apró bőrkabát, hosszú sötét csízma, szúrós tekintet és lazán a vállára hulló barna tincsek.

Nem hiányzott.

- Még mindig nem bírod ki nélkülem. - vágtam rá egy közel sem őszinte mosoly kíséretében, majd hátat fordítottam neki és újra a pultossal kezdtem szemezni. Reméltem, hogy ezzel el is van intézve a "Családegyesítő" epizódjait megszégyenítő fantasztikus találkozás, de nyilvánvalóan túl makacs volt ő ahhoz, hogy ennyiben hagyja.

- Csak durcás vagy amiért megzavartalak a pultos ribi felszedésében. - ült le mellém, mire Kelly sértetten felcsattant.

- Mégis mit képzelsz?!

- Most épp egy hideg sört a kezembe, köszi. - vágta rá egy gúnyos mosollyal a mellettem ülő, majd felém fordult. - Rég láttalak Winchester.
- Briana Neilsen. - biccentettem unottan és gyors mozdulattal lehúztam a poharamban lévő whiskyt, hátha így könnyebb lesz elviselni őt és a hozzá kapcsolódó emlékeket. - Ha bocsánatot akarsz kérni, azzal elkéstél szivi.

A szemeit forgatva horkantott fel miközben átvette a saját piáját. 

- Még mindig azon kattogsz? Az apád is túllépett rajta azóta biztos, te miért ne...
- Az apám azóta meghalt. - vágtam közbe hűvösen megnyomva az "azóta" szót, mire elhallgatott. Egy pillanatra levedlette a flegma harcosnő szerepet és egy kisebb csend után szólalt meg újra.
- Részvétem. -közölte csendesebben, én pedig csak legyintettem, hogy lépjünk túl rajta végre. Sammel se beszélek szívesen erről, ezzel a csajjal meg végképp nem fogok.
- Mit keresel itt? -kérdeztem és felhajtottam még egy pohárral. A kérdés hallatán kicsit feleszmélt és igyekezett felvenni megint a rettenthetetlen maszkot.Túl jól ismertem már ahhoz, hogy ez megtévesszen.
- Vérfarkasra vadászom. És itt lakom zsenikém, rémlik? - vonta fel a szemöldökét, nekem pedig rögtön beugrott a házának képe.
- Már az is csoda, hogy a neved megvan, bocs ha az Elm utcára nem emlékszem. - vetettem oda hasonlóképpen pimasz, de hazug módon, mire csúnyán nézett rám és kicsit sértődötten is.
Igazából persze pontosan tudtam ki a lány, hogy milyen a háza, és melyik dalt utálja a legjobban, mert az egyik exére emlékezteti. Breevel volt egy pár elég jó, de néhány utálatos emlékem is, amiket előszeretettel nyomtam el a létezésének tudatával együtt.
Ahogy az arcát fürkésztem, láttam, hogy ő is pontosan tudja mi történt akkor Chicagoban. És hogy fáj neki...talán a találkozás itt, vagy csak a történtek súlyával vállán a szemembe nézni, nem tudom, de még én is látom, hogy ez a nemtörődöm arc csak látszat.
- ....Élvezd az ilyen egyéjszakás csajok nyújtotta élményt és felejts el Winchester. - szólalt meg végül összehúzott szemekkel és a sörrel a kezében felpattant, majd ott hagyott. Feszülten néztem utána. Elment a kedvem a pultoslány becserkészésétől, az este így már nem az igazi.
Kisétáltam a kocsmából és az Impalaba beülve gyorsan hajtottam a motel felé. Kellett egy ügy, a tétlenség kínzóvá vált hirtelen. Már éjfél is elmúlt mire leparkoltam a kicsikémet. és belöktem a szobánk ajtaját.
- Mondd, hogy van valamid Sam. - dobtam le a kabátomat az ágyra és máris a fegyverekkel teli sporttáskából kezdtem előszedni a pisztolyokat és egyéb felszereléseket. Az öcsém összevont szemöldökkel nézett fel rám a laptopja mögül.
- Azt hittem későn jössz. - felelte furán nézve rám.
- Én meg azt hittem a hosszú haj csak tinédzseres lázadás a részedről, de mindkettőnknek tévednie kellett. - hadartam rápillantva és visszafordultam a kezemben tartott pisztoly felé. Felhorkantott és a laptopon pötyögve válaszolt.
- Öhm.. -kezdte eltöprengve. - Chris Baar-t a helyi nyomozót holtan találták az erdőben. Állattámadásnak könyvelték el, de..
- Szerinted vérfarkas.
- Aha. Elég halvány. - bólintott, én pedig ezüstgolyókkal kezdtem megtölteni fegyverem.
- Az most elég lesz. Gyerünk Sammy. - dobtam oda neki néhány ezüsttöltényt, amiket értetlen arccal elkapott. 

- Tegnap este ért véget az előző meló. - mondta lassan, mire széttártam a karjaimat.
- Pontosan, vagyis volt majdnem egy napod pihenni. Gyerünk! - sürgettem és már indultam is kifelé a motelszobából. Követett, de a kocsinál elkapta a karomat.
- Dean, valami történt, látom. - nézett szemeimbe jelentőségteljesen. - Mi ez az egész?
Nagyot pislogtam és kifejezéstelen arccal meredtem rá, eszem ágában sem volt beszámolni neki a komplett Bree sztoriról.
- Ha lelkizni akarsz, akkor várd meg amíg legalább főzök egy teát, idehívjuk Casst is.. -kezdtem komoly hangon, de nyilvánvalóan gúnyolódtam és ez a kisöcsémnek is feltűnt, hiszen hitetlenkedve megrázta a fejét és beült az autóba. Végre.
Az utat csendesen tettük meg a lény lehetséges búvóhelye felé, ami egy elhagyott gyárépület volt. Sam néma volt, én meg egyáltalán nem terveztem felhozni többet a témát.

*SAM*
Folyton ezt csinálta, mindig kitért a válaszadás elől, ha valami olyan történt ami nyomott hagyott benne. Nem akarta megbeszélni, de elég volt egy pillantást vetnem rá, hogy lássam, szüksége lenne rá. Mégis mi történt vele amíg én a kávézóban voltam?
Ennek a helynek a gondolatától akaratlanul is elmosolyodtam halványan. Miután visszaértem a motelbe és befejeztem a vérfarkas tartózkodási helye utáni kutatásomat, még smseztünk kicsit Bellaval és megbeszéltünk egy találkozót, persze csak barátoként. Őrültség lenne belekezdeni valamibe egyébként is, mikor tudom, hogy nemsokára továbbhajtunk innen Deannel.

- Hé Sam! - bökött oldalba a bátyám, ezzel kizökkentve gondolataimból. - Azt figyeld! - mutatott a sötét, elhagyatott épület felé, amibe éppen egy árny suhant be. Aztán még egy. Egy harmadik is.
Feszült pillantást vetettem testvéremre, egyikőnk sem számított egy darab vérfarkasnál többre. Halkan szálltunk ki a kocsiból és puha, csendes léptekkel közeledtünk a célpont felé stabilan előretartott pisztolyokkal. Már ismertük a másik minden rezdülését, nem volt szükség szavakra. Dean egy hirtelen mozdulattal befordult az egyik folyosón, de még egy legyet sem találtunk ott, nemhogy a keresett szörnyeket. Halkan káromkodott és jelezte, hogy váljunk szét.

Lassan és erősen odakoncentrálva haladtam a koszos helységeken át, mikor hirtelen rámugrottak hátulról. Hörögve próbált megharapni a szörny, a kezemből pedig gondosan kiütötte a fegyvert. Sötét csomós haja az arcába hullott, hegyes, a farkasok jellegzetes fogsorát birtokolta és ruhája szakadt, egyes helyeken véres volt. Szemében nem láttam mást, csak a gyilkolás utáni vágyat..
 Az adrenalin felszabadult a véremben, és kétségbeesetten próbáltam rámarkolni valamire amit fegyverként használhatok. Végül sikerült egy vasrudat elérni, így egy határozott mozdulattal fejbeütöttem férfi támadómat és kihasználva a pillanatnyi zavarát kigördültem alóla. Zihálva felkaptam a falhoz csúszott fegyveremet és két lövést is leadtam, pont a szívébe. A lény óvatosan, hitetlenkedő arccal nézett le a mellkasára, majd lassan eldőlt oldalra tompa puffanással. Egy halk nyögést hallatott még, majd örökre kimúlt.
Levegő után kapkodva néztem a holttestet és leeresztettem karomat. Ez közel volt.

Alig jutottak el még a tudatomig a történtek, mikor egy újabb lövés dördült a gyárépületben. A vér megfagyott az ereimben.
Dean fájdalmas kiáltása hasított az éjszakába.