* SAM *
Jó pár nap eltelt azóta a vadászat óta, amin megismertem a bátyám régi barátnőjét. Bree más volt, mint eddig az összes többi lány, akikkel Dean.... "foglalkozott" az évek alatt. Neki megvoltak a saját elvei és céljai, amiket nem dobott csak úgy el, mert egy jóképű srác azt mondta. Ismerte a vadászélet minden fájdalmát és nehézségét és azt hiszem ő volt az első nő Dean életében, aki visszabeszélt neki szemrebbenés nélkül. Az egész régi kapcsolatuk azonban mégis reményt adott valahol, hogy van esélyem többre is az egyéjszakásoknál..
- Föld hívja Samet! - ragadott ki a gondolataim közül a testvérem hangja. Felvont szemöldökkel és kérdő arccal nézett rám. - Mi van veled?
Nagyot pislogtam és igyekeztem összeszedni magamat. Nem szabad előre ilyeneken agyalnom, amikor nemsokára tovább utazunk. Felkaptam a kabátomat az ágyamról és megköszörültem a torkomat.
- Lehet, hogy találtam még egy ügyet.....benézek a könyvtárba. - mondtam zavartan, mert hirtelen nem jutott eszembe jobb hazugság. Fürkésző pillantást kaptam válaszul.
- A könyvtárba. - ismételte meg lassan Dean és látszott rajta, hogy nem hiszi el.- Miért nem keresel csak rá? - intett fejével az asztalon heverő laptopom felé. Jogos.
- Ne felejts el kötést cserélni a karodon. - kerültem ki a válaszadást. Biccentettem neki és kisiettem az ajtón.
Zsebre tett kezekkel sétáltam a park felé, kicsit ideges is voltam, bár nem volt rá különösebben okom. A hely körülbelül a városközpontban feküdt, inkább csak afféle átjáróként funkcionált néhány nagyobb étterem közt az itt élőknek. A barátságos hangulatot néhány apró ápolt virágoskert biztosította, illetve a sok kisebb-nagyobb facsemete, amik az utat övezték. A legmagasabb fa felé tartottam. Viszonylag kevesen ejtőztek a parkban, késő délutánra járt. Hátamat a vastag törzsnek döntöttem és a területet kémlelve vártam. A bátyám nem értette volna meg, ha elmondom az igazat és ez volt az egyetlen módja annak, hogy elkerüljem a veszekedést.
- Sziaaaa! - szólalt meg hirtelen mögöttem egy fiatal női hang vidáman elnyújtva a szót. Ellöktem magam a növénytől és szembefordultam vele.
- Azt hittem már nem is jössz. - mosolyogtam rá halványan Bellara, aki oldalra döntötte a fejét.
- A feltételezés is fáj. - hunyorgott, de továbbra is jókedvűen. Szőke rövid haja laza tincsekben keretezte szép arcát, világos színű felsője és a farmere felett derekára kötött inge lezser, de csinos külsőt kölcsönzött neki.
- Vadászni voltatok? - pillantott rám összevont szemöldökkel én pedig meglepett kifejezéssel arcomon fordultam felé.
- Honnan tudod? - kérdeztem vissza, mire felemelte kezét és óvatosan lejjebb hajtotta ingem gallérját teljes egészében láthatóvá téve a kulccsontomtól kezdve a nyakamig végigfutó lassan gyógyuló karmolásnyomot. Odapillantottam majd gyorsan visszaigazítottam kockás felsőmet a helyére.
- Ez semmiség. - vontam vállat, de ő elém lépett és a szemembe nézett.
- Ne akadj ki, jó? - kérdezte, majd tenyerét a sebre tette az ingen keresztül. Hirtelen melegség árasztott el a vállam felől. Nagyra nyílt szemekkel néztem a lányra, aki pár másodperc után elvette kezét. Mikor újra a karmolásnyomra emeltem tekintetem csak hűlt helyét láttam. Döbbent arccal meredtem Bellara, majd lassan megszólaltak.
- Azta... köszönöm. -motyogtam még mindig meglepve, hiszen alig ismertük egymást, mégis rám használt a mostanáig titkolt képességéből egy keveset.
- Szóra sem érdemes. - ragyogott fel újra az arca így végre én is elmosolyodtam. Leültünk egy padra ő pedig úgy nézett rám, hogy kissé összeszorult tőle a torkom. Ez nem igazságos vele.
- Nézd Bella... -kezdtem halkan felsóhajtva és szomorkásabban. - El kell mondanom valamit.
Ez egyáltalán nem vallott az öcsémre. Hirtelen lelép a motelből egy olyan ürüggyel ami ócskább, mint a legtöbb - szép, de buta lánynak szóló - csajozós szövegem. Ráadásul semmit nem vitt magával, kivéve a folyton nála lévő...
Hirtelen megállt bennem az ütő. Nincs nála más csak pisztoly és titkolta hová megy... A francba Sammy! Már épp megindultam volna egyedül utána, de a lövésseb belesajdult felkaromon minden nagyobb mozdulatba. Így nem tudom megvédeni őt, ha belekeveredett valamibe... Halkan káromkodtam egyet és előkaptam a telefonomat. Kicsengett egy darabig, de mikor felvették a vonal másik végén, rögtön beleszóltam.
- Sam bajban van. - tértem rá a lényegre azonnal, hangomat pedig pár másodperces csend követte.
- ...Hol vagy? - kérdezte Bree feszülten és ajtócsapkodást hallottam a háttérben.
- Időpazarlás amíg kiérsz, én megyek érted. - hadartam ellentmondást nem tűrő hangon. Meglepetésemre nem kezdett vitázni, én meg lecsaptam a telefont. Emlékeztem a címére.
Idegesen hajtottam el a lakásáig, ahol fegyverrel kezében pattant be az én kicsikém anyósülésére. Elég volt egy pillantást vetnie rám, hogy lássa mennyire gyűlölöm a gondolatot, hogy Sam egyedül és gyanúsan viselkedve lépett le.
- Mi történt? - fürkészte az arcomat miközben eltette kedvenc fekete pisztolyát.
- Lelépett. Hazudott arról hova megy. Csak fegyver volt nála. Rakd össze. - közöltem tőmondatokban szigorúan az útra függesztett szemekkel. A telefonja GPS-e szerint a parknál lesz.
A lány felszisszent.
- Nem! - csattantam fel. Aggódtam Samért. Nem csinálhat baromságot, az én dolgom, hogy vigyázzak rá.
Némán figyelt a lány, majd lágyabbra váltottak vonásai.
- Minden rendben lesz Dean, az öcséd tud vigyázni magára. Nem tűnik balhésnak. - mondta kedvesebb hangon. Valahol jó volt a bíztatása, de ugyanolyan erősen szorítottam a kormányt.
A parktól egy utcányira állítottam le az Impalat, mindketten feszülten meredtünk előre Lassan mentünk a fák közt, minden lépést megfontolva.
És akkor megláttam Sammyt.
Megkönnyebbült sóhajjal eresztettem le a fegyvert, Breeből pedig kirobbant a nevetés.
- Eljöt....eljöttünk.. - fuldoklott a nevetéstől. -...kukkolni az öcséd randiját...fegyverrel. - nevetve a vállamat kezdte veregetni. - Hallottam már néhány féltékeny családtagról, de te viszed a prímet.
Lesújtó pillantást vetettem rá, de közben halványan elmosolyodtam. Sam éppen egy szőke rövid hajú lánnyal beszélgetett egy fánál. Boldognak tűnt.
- Ez az Sammy.. -motyogtam magam elé egy félmosollyal. Briana végre lenyugodott és büszke arcomra nézett.
- Ha elutaztok, nem látja őt többet. - mondta jelentőségteljes arccal, mire feléfordultam.
- Ez nem ilyen egyszerű. - feleltem, de rögtön rávágta a választ.
- De pontosan ilyen egyszerű! - felsóhajtott. - Nem mondhatom meg, hogy mit csináljatok, de nem halsz bele, ha esélyt adsz Samnek arra, hogy boldog legyen.
Csendben voltam, nem tudtam mit kellene tennem. Összeszűkült szemekkel szólaltam meg végül.
- Holmi csaj miatt nem borítom fel az életünket. - morogtam, de közben láttam, ahogy leülnek egy padra. A lány is mosolygott, nem csak a testvérem.
- Önző vagy Winchester! - sziszegte fojtott hangon Bree, hogy ne halljanak meg minket. - Te szétszedhetted a rendszert ami Johnnal volt, hogy pár hétig velem legyél, de az öcsédért nem tennéd meg ugyanezt! - vetette a szememre, mire megfeszítettem az állkapcsomat.
- Te csak egy ex-csaj vagy, nincs beleszólásod Nielsen. -feleltem ugyanolyan stílusban, de amint kimondtam meg is bántam. Sokat segített....és a francba is, igaza volt.
Bree sértetten felhorkantott, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy vékony csíkká préseli ajkait és szemében fájdalom csillan.
Visszafordultam a lány és az öcsém felé, halkan eljutott hozzám is hangjuk.
- Nézd Bella... - kezdte egy szomorú mosollyal. - El kell mondanom valamit.
Kíváncsian vontam fel szemöldökömet...mire készül? A Bellanak nevezett lány is hasonlóan érdelkődő arccal nézett az öcsémre.
Ez volt az a pillanat, mikor Sammy a fejéhez kapta kezét és egy fájdalmas nyögéssel lefordult a padról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése