*SAM*
Lélekszakadva rohantam az elhagyatott folyosókon régi deszkákon és törmeléken átgázolva. A vér hevesen száguldott át az ereimen, szívem a torkomban dobogott és saját zihálásomon kívül csak egy hang visszhangzott még a fülemben: Dean kiáltása.
Befordultam nagy lendülettel a helységbe ahonnan az üvöltés jött, és nagyot nyelve realizáltam a helyzetet fél másodperc alatt. Egy nő állt a terem közepén, barna szakadt trikója friss vértől volt foltos. Körmei hosszan és élesen meredtek fenyegető állásban előre, fogai veszélyesen csillogtak a hold sugarai által megvilágítva. Bal kezében pisztolyt lóbált és lassan, hidegvérűen vigyorogva közeledett a bátyám felé.... aki életben volt.
Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, ugyanis Dean csak a vállát szorongatta és még most is egy fájdalmas, de magabiztos mosollyal meredt támadója szemébe hátát a falnak vetve. Egy másik vérfarkas hullája a földön hevert pár méterre tőlük.
A nő hirtelen észrevett engem és azt, hogy egy pillanatra belefeledkeztem a látványba, így a lehetőséget kihasználva már épp rám vetette volna magát, amikor újabb lövés dördült. Még a levegő is megfagyott a gyárépületben.
Nem Dean volt. Sem én.
A szörny szemei kitágultak, majd eldőlt előre egy hangos csattanással. Élettelenül hevert a lábaim előtt. Döbbenten emeltem fel tekintetem a holttestről éppen Deannel egyszerre, és észrevettük megmentőmet.
Egy lány állt ott. Huszas évei közepén járhatott, ruhája erős és magabiztos jellemet sugárzott, haja könnyű hullámokban omlott vállaira. A kezében lévő pisztolyt leeresztette és dühös arccal meredt ránk.
- Most komolyan. Csesszétek meg mindketten! - közölte és közben eltette a fegyverét testresimuló farmerjának hátsó részébe. Ideges pillantást vetett Deanre, aki kelletlenül mosolyodott el enyhén cinikusan.
- Valld csak be, hogy hiányoztam Bree. -felelte én pedig értetlen arccal kapkodtam a tekintetem ide-oda köztük. Ki ez a lány, és a testvérem miért ismeri?
- Ez az én ügyem volt, és te pontosan tudtad! -csattant fel a Breenek nevezett csaj, miközben közelebb lépett a még mindig a vállát szorító Deanhez. - Menj a pokolba Winchester!
- Voltam. -vágta rá az, mire gyorsan odasiettem és beálltam közéjük, mielőtt összeverekednek. Túlságosan nagy volt a valószínűsége a lány arcát és Dean jól ismert műmosolyát elnézve.
- Álljatok le! -meredtem rájuk jelentőségteljesen és az idegenhez fordultam. - Nem tudom, hogy mi folyik itt, de....- ezúttal Dean felé pillantottam.- ..megmentett engem. - a lány felé biccentettem. - Köszönöm.
- A melót csináltam, amit ti elbasztatok nekem. -felelte Bree továbbra is dühösen méregetve a bátyámat, majd lassan hátrébb lépett, és elég volt egy rövid pillantást vetnem Deanre ahhoz, hogy lássam, ennek a csajnak köze van a különös viselkedéséhez. Nagyot pislogtam és úgy döntöttem erre később visszatérünk majd.
- Mutasd. -húztam el a sebet szorongató kezét a válláról és összeráncolt szemöldökkel vettem szemügyre. Nem ment mélyre a golyó szerencsére, de fájdalmas művelet lesz rendbetenni.
- Jól vagyok. -rántotta ki a karját kezeim közül és bár megrándult arca egy pillanatra, elindult a hullákat eltakarítani. Kettesben maradtam az ideges nővel. Kínos csend állt be, amit végül megtörtem.
- Sam vagyok. -kezdtem bénán, mire felemelte tekintetét.
- Briana Nielsen. - felelte közömbös hangon és félrebiccentette fejét kissé hunyorogva. - Sokat hallottam rólad Samuel.
- Sam. -javítottam ki automatikusan, majd kicsit meglepettre váltott az arckifejezésem, ahogy egyre különösebben haladtak a dolgok. Ők ketten valahonnan ismerték egymást, ráadásul azt állította Dean tudta, hogy ez az ő ügye. -Honnan ismeritek egymást? -intettem fejemmel arra amerre a testvérem ment.
Enyhén zavarttá vált a tekintete és megköszörülte a torkát.
- Kérdezd őt. -vetette végül oda nemtörődöm módon és elindult ő is a lények holttestét intézni.
Nem sokkal később a gyárépület előtt parkoló '67-es Chevy Impala és a sötét színű Jeep mellett álltunk. Dean egy feszült pillantást vetett Bree-re aki egy fintorral viszonozta. Értetlenül sóhajtottam fel és a lányhoz fordultam.
- Sam...! -szólt rám fojtott hangon a bátyám, de úgy tettem mintha nem venném észre és rezzenéstelen arccal folytattam.
- A motelnél találkozunk, kövess minket. -fejeztem be, mire Dean halkan felhorkantva bevágódott az autó vezetőülésébe. Bree szemében mintha fájdalom csillant volna, de rögtön rendezte is vonásait és egy halvány mosollyal fordult felém.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet.
- De az. Gyere utánunk. -mondtam határozottan és beültem a kocsiba. Ki fogom szedni belőlük, hogy mi történt.
*DEAN*
Mikor lefékeztem a motel előtti parkolóban láttam a szemem sarkából, hogy Briana is ezt teszi pár autóval odébb. Ez egyre jobb és jobb. A felkaromon lévő lövésseb sajgott és zsibbadt, és dühös voltam Samre amiért meghívta ezt a csajt. Kipattantam az autóból és magamban fortyogva löktem be a motelszobánk ajtaját. Sam halkan felsóhajtva követett és Bree zárta a sort, csak éppenséggel nem csukta be az ajtót.
- Nyitva hagytad az ajtót. -morogtam felé fordulva majd egy műmosollyal folytattam. - Ismerős a helyzet, nem? Elfeledkezel dolgok jelenlétéről.. -mondtam csípősen, mire összeszűkült szemekkel válaszolt.
- Azt hittem az ajtó már elég tapasztalt ahhoz, hogy kezelni tudja a helyzetet.
- Óh ne aggódj, nem hagytál benne nagy nyomot, még utánad is sokan nyitogatták. - vágtam rá folytatva a metaforát, ő meg sértetten felszisszent.
- Micsoda hímringyó egy tárgy!
- Inkább minőségi!
- Jesszusom, majd becsukom én.... - motyogta Sam értetlen fejjel és behúzta utánunk az ajtót, míg mi farkasszemet néztünk Brianaval. Végül az öcsém a kezébe nyomott egy italt, én pedig ledobtam a kabátomat, majd a pólómat is és félmeztelenül szemléltem a sebet, ami elég csúnya volt és pokolian fájt. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a lány szemei kicsit kitágulnak, majd nagyot pislogva elkapja tekintetét.
Sam készségesen előszedte az elsősegély dobozt és elkezdte kiszedni a golyót a felkaromból. Összeszorítottam a fogam és csak néha rándult meg az arcom a fájdalmas művelettől. Amikor már megvolt a nagyrésze és csak fertőtleníteni meg bekötözni kellet volna, Samnek megcsörrent a telefonja. Odafordult Breehez.
- Vedd át kérlek! - biccentett és nem hagyott időt tiltakozni, bement a fürdőbe telefonálni. A lány a szavak hallatán nagyot pislogott, majd felkelt a sárga kanapéról és odalépkedett hozzám. A karfán ültem, kissé feszülten pillantottam fel rá.
- Meg tudom oldani. -morogtam, mire a szemeit forgatva vette fel a fertőtlenítős vattát.
- Lazíts Winchester, láttalak már kevesebb ruhában is. -közölte unott hangon de mindketten elnyomtunk egy mosolyt. Folytatta a seb tisztítását, egy darabig némák voltunk. Végül ő törte meg a csendet.
- Ne hidd, hogy nem gondoltam Chicagora. - szólalt meg és ahogy felnéztem rá, láttam, hogy levedlette ezúttal a flegma-maszkot.
- Megbántad? -kérdeztem szorosan összepréselt ajkakkal. Habozott.
- Nem tudom. -vont vállat aztán és letette a vattát, kibontotta a fáslit és lassan elkezdte körbeterni a karomon miután nyomókötést készített ügyes, gyakorlott mozdulatokkal.
- Csak valld be, hogy elcseszted! -kötöttem az ebet a karóhoz, de mielőtt felelhetett volna, Sam vágott közbe.
- Mi az isten volt köztetek? -állt a fürdőszoba ajtó előtt karbatett kezekkel. Bree láthatóan feszültebb lett, és én sem örültem a kérdésnek.
- Öcskös, nem illik hallgatóz.. -kezdtem, de újra félbe szakított, most már ingerültebben.
- Ne tereld a szót! -mondta határozottan.
Felpillantottam Breere aztán vissza az öcsémre és felsóhajtottam kelletlenül.
- Néhány éve együtt futottunk pár hétig, nem nagy ügy. -közöltem és a furcsálló arcát látva folytattam.- Igen Sammy, tudok egy ejszakánál tovább is menni.
- Nem voltak rossz hetek. -vont vállat mellettem Briana, mintha nem is számítana az egész.
- Aztán ő mindent elcseszett Chicagoban azon a vadászaton. - foytattam, de Bree sértetten felcsattant.
-Az taktika volt!
-Majdnem belehaltam!
-Mintha nem törzsvendég lennél már odaát! -kiabálta nekem, Sam pedig újra leintett minket és leült a kanapéra, próbálva feldolgozni a hallottakat.
- Csak menjetek szobára...-motyogta maga elé fejcsóválva. Elhallgattunk, végül Briana felém fordult széttárva karjait.
- Jó. -nyomta meg a szót. - Bocs! Tessék ezt akartad hallani? Óvodás. -fintorgott, én meg felvontam mindkét szemöldökömet.
- Ennyi? -kérdeztem tartva a szemkontaktust, ő pedig felhorkantott újra.
- Szia. -fordult sarkon és bár láttam az arcán, hogy igazából nehéz volt neki ennyit is kinyögnie, nem szóltam utána. - Kösz a sört Sam! - pillantott még vissza egy halvány mosollyal ajkán az öcsém felé, azzal kiment a szobánkból. Az arcomat dörzsölve dőltem el a kanapén fáradtan.
- Neked való Dean. -nevetett fel Sammy...és még egész este ilyen megjegyzésekkel bombázott.
Egyszer kinyírom a kölyköt, tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése