* DEAN *
A torkomon akadt a szó, a szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam az öcsémet összeesni.
- Sam.... - suttogtam és azonnal odarohantam hozzá. A vele lévő lány ijedten felsikkantott, de a legkevésbé sem érdekelt, csak a testvéremre fókuszáltam magam előtt. Megragadtam a vállait és felültettem, nekidöntve a padnak.
Fájdalmai voltak. A fejét fogta és halkan nyöszörgött összeszorított szemekkel sűrűn levegő után kapkodva.
-Sammy! Sammy figyelj rám, csak a hangomra figyelj! -mondtam kemény, határozott hangon, de ide-oda ugráló tekintetem elárulta mennyire aggódom érte.
- Ki vagy te?! -hallottam az ijedt, de erősen számonkérő hangját a lánynak.
- Fogd be! -vetettem oda idegesen rá sem pillantva. - Sam! -ráztam meg erősebben és egyre jobban kétségbeesve.
- Azt se tudom, hogy ki vagy, erre itt rángatod mikor fájdalmai vannak! -csattant fel hisztisen a csaj, mire én is elkiáltottam magam dühösen.
- BREE!
Rögtön odalépett az idegesítő Bella nevű valakihez és valami magyarázatot kezdett adni neki, hogy végre csendben maradjon. Minden idegszálammal Samre koncentráltam, aki végre kezdett jól lenni. Kevésbé zihált már és óvatosan lejjebb eresztette a kezét.
Lassan kinyitotta szemeit és értetlenül meredt rám.
- .....Dean? -kérdezte kissé kábán, majd ahogy a köd elkezdett szétoszlani arca előtt, rémültté vált tekintete.- Láttam őt... - motyogta és körbepillantva Brianan állapodott meg az a riadt szempár. Nagyot nyelt.
- Öcskös, mit láttál, mi van? -hördültem fel feszülten le sem véve róla a szemeimet.
Ijedten és megviselten fordította felém fejét.
- .... Láttam Breet meghalni.
* SAM *
El kellett mondanunk neki, tudnia kellett róla, de Dean csak a fejét rázta és közölte megfeszített állkapoccsal, hogy ezt később beszéljük meg.
A bátyám elkapta Briana karját és valamit morgott neki, mire az felvont szemöldökkel beült az Impala hátsó ülésére. Bella elővigyázatos arccal figyelt engem egy kicsivel odébbról, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban széteshetek. Utáltam a tényt, hogy a tanúja volt a problémás énemnek.... annak a démoni oldalamnak amiről meg voltam győzödve, hogy nem létezik már. Erőt vettem magamon és odaléptem a lányhoz. Kinyitottam a számat, hiszen magyarázkodni akartam, ő azonban gyorsabb volt nálam.
- Jobban vagy? -kérdezte halkan és arckifejezése nem félelmet sugallt, inkább valamiféle aggodalmat. Elakadt a szavam egy pillanatra, majd biccentettem.
- Azt hiszem. -elfordultam kissé oldalra.- Most biztos őrültnek tartasz... -kezdtem, mire csak rácsapott a karomra hitetlenkedő arccal. Megrázta a fejét és egy hirtelen mozdulattal átölelt. Amennyire csak tudott, úgy szorított apró termete ellenére és halkan szólalt meg.
- Dehogy tartalak annak.. csak a frászt hoztad rám Sam.. -motyogta én pedig lassan visszaöleltem próbálva magamhoz térni a pillanatnyi meglepettségből. Lehunyt szemekkel álltam ott, majd végül elengedtem és hátrébb léptem.
- Szeretném megmagyarázni, hogy mi volt ez de....-felsóhajtottam. - ...most mennem kell.
Nagy szemekkel nézett rám kicsit összevonva szemöldökét.
- Azt mondtad el kell mondanod valamit. - emlékeztetett. Beletúrtam hajamba.
- Talán nem most van még itt az ideje. - feleltem, arckifejezésén pedig kis csalódottságot véltem felfedezni.
- Nem bízol bennem, igaz? -tette fel a kérdést rezignáltan, én pedig nagyot pislogtam és újra sóhajtottam.
- Nem erről van szó Bella... Én csak...-kezdtem, de ekkor felharsant az autó dudája. Hátrafordultam és intettem, még egy percet kérve.
Bella egy fájdalmas mosollyal pillantott rám.
- Menj csak. Már vár. -fintorgott Dean felé biccentve, mire halványan én is elmosolyodtam. Úgy tűnik borzasztóan kedvelik egymást.
- Még találkozunk. -mondtam egy bizakodó pillantással és miután bólintott én is beültem az Impalaba.
A motelbe érve Dean némán levágta magát a kanapéra és az állát dörzsölgetve meredt maga elé. Bree fura arccal ült le vele szembe és értetlenül nézett ide-oda köztünk. Én az ágyra rogytam le fáradtan, térdeimen támasztva könyökömet. Csendes és jelentőségteljes pillantást váltottunk a bátyámmal, mire a lányból kitörtek a szavak.
A torkomon akadt a szó, a szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam az öcsémet összeesni.
- Sam.... - suttogtam és azonnal odarohantam hozzá. A vele lévő lány ijedten felsikkantott, de a legkevésbé sem érdekelt, csak a testvéremre fókuszáltam magam előtt. Megragadtam a vállait és felültettem, nekidöntve a padnak.
Fájdalmai voltak. A fejét fogta és halkan nyöszörgött összeszorított szemekkel sűrűn levegő után kapkodva.
-Sammy! Sammy figyelj rám, csak a hangomra figyelj! -mondtam kemény, határozott hangon, de ide-oda ugráló tekintetem elárulta mennyire aggódom érte.
- Ki vagy te?! -hallottam az ijedt, de erősen számonkérő hangját a lánynak.
- Fogd be! -vetettem oda idegesen rá sem pillantva. - Sam! -ráztam meg erősebben és egyre jobban kétségbeesve.
- Azt se tudom, hogy ki vagy, erre itt rángatod mikor fájdalmai vannak! -csattant fel hisztisen a csaj, mire én is elkiáltottam magam dühösen.
- BREE!
Rögtön odalépett az idegesítő Bella nevű valakihez és valami magyarázatot kezdett adni neki, hogy végre csendben maradjon. Minden idegszálammal Samre koncentráltam, aki végre kezdett jól lenni. Kevésbé zihált már és óvatosan lejjebb eresztette a kezét.
Lassan kinyitotta szemeit és értetlenül meredt rám.
- .....Dean? -kérdezte kissé kábán, majd ahogy a köd elkezdett szétoszlani arca előtt, rémültté vált tekintete.- Láttam őt... - motyogta és körbepillantva Brianan állapodott meg az a riadt szempár. Nagyot nyelt.
- Öcskös, mit láttál, mi van? -hördültem fel feszülten le sem véve róla a szemeimet.
Ijedten és megviselten fordította felém fejét.
- .... Láttam Breet meghalni.
* SAM *
El kellett mondanunk neki, tudnia kellett róla, de Dean csak a fejét rázta és közölte megfeszített állkapoccsal, hogy ezt később beszéljük meg.
A bátyám elkapta Briana karját és valamit morgott neki, mire az felvont szemöldökkel beült az Impala hátsó ülésére. Bella elővigyázatos arccal figyelt engem egy kicsivel odébbról, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban széteshetek. Utáltam a tényt, hogy a tanúja volt a problémás énemnek.... annak a démoni oldalamnak amiről meg voltam győzödve, hogy nem létezik már. Erőt vettem magamon és odaléptem a lányhoz. Kinyitottam a számat, hiszen magyarázkodni akartam, ő azonban gyorsabb volt nálam.
- Jobban vagy? -kérdezte halkan és arckifejezése nem félelmet sugallt, inkább valamiféle aggodalmat. Elakadt a szavam egy pillanatra, majd biccentettem.
- Azt hiszem. -elfordultam kissé oldalra.- Most biztos őrültnek tartasz... -kezdtem, mire csak rácsapott a karomra hitetlenkedő arccal. Megrázta a fejét és egy hirtelen mozdulattal átölelt. Amennyire csak tudott, úgy szorított apró termete ellenére és halkan szólalt meg.
- Dehogy tartalak annak.. csak a frászt hoztad rám Sam.. -motyogta én pedig lassan visszaöleltem próbálva magamhoz térni a pillanatnyi meglepettségből. Lehunyt szemekkel álltam ott, majd végül elengedtem és hátrébb léptem.
- Szeretném megmagyarázni, hogy mi volt ez de....-felsóhajtottam. - ...most mennem kell.
Nagy szemekkel nézett rám kicsit összevonva szemöldökét.
- Azt mondtad el kell mondanod valamit. - emlékeztetett. Beletúrtam hajamba.
- Talán nem most van még itt az ideje. - feleltem, arckifejezésén pedig kis csalódottságot véltem felfedezni.
- Nem bízol bennem, igaz? -tette fel a kérdést rezignáltan, én pedig nagyot pislogtam és újra sóhajtottam.
- Nem erről van szó Bella... Én csak...-kezdtem, de ekkor felharsant az autó dudája. Hátrafordultam és intettem, még egy percet kérve.
Bella egy fájdalmas mosollyal pillantott rám.
- Menj csak. Már vár. -fintorgott Dean felé biccentve, mire halványan én is elmosolyodtam. Úgy tűnik borzasztóan kedvelik egymást.
- Még találkozunk. -mondtam egy bizakodó pillantással és miután bólintott én is beültem az Impalaba.
A motelbe érve Dean némán levágta magát a kanapéra és az állát dörzsölgetve meredt maga elé. Bree fura arccal ült le vele szembe és értetlenül nézett ide-oda köztünk. Én az ágyra rogytam le fáradtan, térdeimen támasztva könyökömet. Csendes és jelentőségteljes pillantást váltottunk a bátyámmal, mire a lányból kitörtek a szavak.
- Mi van, valamelyikőtök terhes? -bukott ki belőle, Dean meg felhorkant.
- Sam....! -szólalt meg felém fordulva. - Mondd el neki, mielőtt eljut addig, hogy nevet is adjon az elképzelt kölyöknek. -morogta én pedig halkan felsóhajtottam. A témában nincsen semmi vicces.
- Nézd Bree. -kezdtem a szemeibe nézve. - Régen látomásaim voltak, de egy idő után megszűntek. Ezekben a víziókban....-nagyot nyeltem. - ...láttam ahogy bizonyos emberek meghalnak. -szünetet tartottam, majd szomorú arccal mondtam ki. - ...Ma újra megtörtént és te szerepeltél benne.
Csend.
Hűvös, néma és hosszúra nyúlt csend.
Bree higgadtan bólintott.
- Holnap, nem igaz? - törte meg a hallgatást, Dean és én pedig egyszerre kaptuk fel fejünket.
- Ho...honnan tudod? -nyögtem ki lassan.
- Pokolkutyák lesznek. Tisztában vagyok vele. - közölte közönyös és hideg hangon.
Dean idegesen rácsapott a kanapé karfájára és felpattant, ahogy leesett neki.
- Sam....! -szólalt meg felém fordulva. - Mondd el neki, mielőtt eljut addig, hogy nevet is adjon az elképzelt kölyöknek. -morogta én pedig halkan felsóhajtottam. A témában nincsen semmi vicces.
- Nézd Bree. -kezdtem a szemeibe nézve. - Régen látomásaim voltak, de egy idő után megszűntek. Ezekben a víziókban....-nagyot nyeltem. - ...láttam ahogy bizonyos emberek meghalnak. -szünetet tartottam, majd szomorú arccal mondtam ki. - ...Ma újra megtörtént és te szerepeltél benne.
Csend.
Hűvös, néma és hosszúra nyúlt csend.
Bree higgadtan bólintott.
- Holnap, nem igaz? - törte meg a hallgatást, Dean és én pedig egyszerre kaptuk fel fejünket.
- Ho...honnan tudod? -nyögtem ki lassan.
- Pokolkutyák lesznek. Tisztában vagyok vele. - közölte közönyös és hideg hangon.
Dean idegesen rácsapott a kanapé karfájára és felpattant, ahogy leesett neki.
Pokolkutyák. Te jó ég, csak nem...
- ELADTAD A LELKEDET! -kiabálta teljesen kiakadva, míg én az arcomat dörzsölgettem. Nem tudtam elhinni.
- Nincs jogod kiabálni. -nézett fel a bátyám szemeibe higgadtan, szinte beletörődve.
- A démoni alkuk sosem vezetnek jóra, hogy voltál képes megtenni?! -dühöngött tovább rámeredve. - És miért sikerült üzletet kötni, még egy üveg piáért?
Bree szorosan összepréselte az ajkait és ő is felpattant, farkasszemet nézve a férfivel.
- FOGD BE WINCHESTER! -üvöltötte. - Ez magánügy, gondolj amit akarsz, nem érdekel! Sokáig úgysem élek még, nem kell a fejmosás. -sziszegte a végét enyhén remegő ajkakkal én meg közéjük léptem.
- Elég srácok. - szólaltam meg, mint a józan hang a társaságban. - Még van 24 óránk kitalálni, hogy mi legyen, csak perceket pazarlunk el ezzel az ostoba veszekedéssel.
Pár másodperces újabb némaság követte szavaimat, de tudtam, egyetértenek velem. Persze a lány nem bírta ki....nem is ő lett volna.
-....Amúgy is, életed nagy bakija voltam nemde? -mondta ki szomorú arccal Deanre nézve. Mérges volt és megtört.... Egy kósza dühös könnycsepp gurult le arcán. - Nem kell már sokáig elviselned.
Az egész motelszoba beleremegett az ajtócsapódásba, ami Dean indulatos és kétségbeesett lépteit követte.
- ELADTAD A LELKEDET! -kiabálta teljesen kiakadva, míg én az arcomat dörzsölgettem. Nem tudtam elhinni.
- Nincs jogod kiabálni. -nézett fel a bátyám szemeibe higgadtan, szinte beletörődve.
- A démoni alkuk sosem vezetnek jóra, hogy voltál képes megtenni?! -dühöngött tovább rámeredve. - És miért sikerült üzletet kötni, még egy üveg piáért?
Bree szorosan összepréselte az ajkait és ő is felpattant, farkasszemet nézve a férfivel.
- FOGD BE WINCHESTER! -üvöltötte. - Ez magánügy, gondolj amit akarsz, nem érdekel! Sokáig úgysem élek még, nem kell a fejmosás. -sziszegte a végét enyhén remegő ajkakkal én meg közéjük léptem.
- Elég srácok. - szólaltam meg, mint a józan hang a társaságban. - Még van 24 óránk kitalálni, hogy mi legyen, csak perceket pazarlunk el ezzel az ostoba veszekedéssel.
Pár másodperces újabb némaság követte szavaimat, de tudtam, egyetértenek velem. Persze a lány nem bírta ki....nem is ő lett volna.
-....Amúgy is, életed nagy bakija voltam nemde? -mondta ki szomorú arccal Deanre nézve. Mérges volt és megtört.... Egy kósza dühös könnycsepp gurult le arcán. - Nem kell már sokáig elviselned.
Az egész motelszoba beleremegett az ajtócsapódásba, ami Dean indulatos és kétségbeesett lépteit követte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése